Anime one shots I. (Befejezett)

Tamaki Amajiki x Reader; Legyünk barátok. Vagy egy pár?

Kiyozumi_Ryu kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^

Sosem voltam túl jó a barátkozásban, így nem is tudhattam túl sok mindenkit a barátomnak. Nagyrészt elkerülnek, mert csendes és visszahúzódó, szerintük különc vagyok. Egy ideig nem is volt baj, hogy nem vettek sokan körül, élveztem is az egészet, de ahogy kezdtem felnőni egyre magányosabb lettem. Egyetlen barátom Mei volt, a U.A. kisegítő osztályába járó lány. Sokat beszél, néha kicsit megszállott is, de soha jobb barátnőt nem is kívánhatnék. De persze ő sem ér rá mindig, sokat bütyköl, így hát van, hogy egész héten nem is látom, van, hogy csak pár óráig találkozunk, de ha szerencsés vagyok, akkor napokat is együtt tudunk lenni. Így volt ez aznap is, mikor 2 hétnyi különlét után újra összekoccantunk.

Szombat gyanánt a lány úgy döntött, hogy nálunk alszik, de előtte mindenképpen el akart rángatni a városba körülnézni mindenféle helyen. Eleinte nagyon nem akartam kimozdulni, mert annak mindig az volt a vége, hogy a lány találkozik egy ismerősével, barátjával, ők elbeszélgetnek én meg csak állok kukán és 60x elmondom magamban a Miatyánkot, csak hogy végre tovább mehessünk és legyen elég önkontrollom ahhoz, hogy ne hagyjam faképnél őket. Dehát Mei ismételten meggyőzött, szóval mehettünk is a városba. Eleinte alkatrészeket nézegettünk, majd mivel megéheztünk, beültünk megenni egy kis sütit és meginni egy kis forrócsokoládét a helyzetünkhöz  legközelebb eső kávézóba. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sokat ehetek és alig látszik meg, szóval 3 nyalánksággal és egy nagy bögre tripla csokoládés forrócsokival ültem le Meivel szemben az egyik asztalhoz. A forró ital fújkodása közepette viszont megakadt a szemem valakin. A fiú fülei olyanok voltak, mint egy elfnek, indigókék haja felzselézve állt hátul az égnek, míg arcába frufruja omlott. Feszengett, biztos voltam benne, hogy vár valakire de zavarja a sok ember. Olyan volt, mint én. Attól eltekintve, hogy ő piszok jól nézett ki.

- Tamakinak hívják.- vigyorgott közelebb hajolva a lány, mire értetlenül pislogtam rá, tekintetem elszakítva a fiúról.

- Mi?- ráncoltam össze szemöldökeim, mire a lány nevetésben tört ki.

- Ő is U.A-s diák, harmadéves, a Nagy Hármas tagja, Tamaki Amajiki. Extrém shy a srác és durván nem bírja a tömeget, arról nem is beszélve, hogy ha ideges, nekifordul a falnak. Ezt Midoriya mondta el. Szerintem összeilletek.- arcáról még egy buldózer sem tudta volna leszedni a vigyort, ez pedig egyaránt idegesített és késztetett mosolygásra engem is.

- És épp ezért nem fogok beszélni vele.. Nem vagyok jó a barátkozásban, ő meg valószínűleg szóba sem akarna állni velem, elvégre idegen vagyok számára. Hogy nézne már ki, hogy csak úgy odamegyek, hogy "Szia, [Név] vagyok. Nagyon helyesnek talállak, lenne kedved ismerkedni?"? Megvesztél?

- El sem tudod hinni mennyire bírom, mikor felszólalsz és kimondod a véleményed, ki bebábozódott pillangó! Na, tényleg menj oda.. Én itt leszek, drukkolok és talán nem iszom meg a forrócsokid. Na, mit szólsz?

- De csak, hogyha hétfőn bemenetek hozzád megnézni, ahogy dolgozol a masináidon.

- Szüneted lesz?

- Naná!

- Piszok mázlista vagy, ugye tudod, [Név]-chan?

- Igen, tisztában vagyok ezzel.- mosolyogtam, de arcomról egyből lehervadt, amint barátnőm kb. lelökött a székről.

- Most már menj!

- Hai-hai...- motyogtam, majd nagyot nyelve lépkedtem a fiú asztalához.- I-izé, sz-szia..!- intettem bénácskán, mire a fiú rámnézett, arcáról pedig sütött az értetlenség és, hogy legszívesebben mindenhol lenne, csak nem ott ahol.