Anime one shots I. (Befejezett)

Uchiha Obito (Tobi) x Reader; Arc a maszk mögött

Itt is az új rész bsd_simp kérésére, remélem tetszik ^^ Mellesleg még ma kikerül a prológusa az új Bokuto x Readeres könyvemnek, a rész végére beteszem az ismertetőjét, amit leírásba írtam, ha van kedvetek, olvassatok majd bele ^^

Az Akatsukiban régóta tag voltam, az első felvettek közt díszelegtem. Eleinte nem volt fix párom, amúgy is szerettem egyedül elvégezni a munkát, amit Pain kiszabott rám -noha emiatt sokszor hangos veszekedésünk miatt zengett az Akatsuki rezidencia minden folyosója, de ez nem igazán zavart engem-, s egy idő után engedett makacsságomnak, és miután felmértem a feladat súlyosságát, választhattam, hogy egyedül megyek-e, vagy társsal.

Aztán egy nap beállítottak Tobival. Kezdetben nem kedveltem, túl műnek tűnt a pasi, mégis hozzám osztották be. Ezúttal viszont Pain nem tűrt ellenkezést, kénytelen voltam elfogadni, hogy ezentúl nem gyilkolhatok kedvemre, egyedül, semmi bizonyítékkal magam mögött, hogy én tettem volna. Az idegeimre ment a vihogása és a gyerekes viselkedése, szóval minden alkalommal kihasználtam a helyzetet, s amíg ő elment tusolni, addig én elaludtam. Nem akartam miatta éjszakázni, mert kinéztem belőle, hogy még álmában is zavaró személyiség.

- Tobi az Isten húzzon a faszára, nyugodj már meg!- kiabáltam rá teli torokból az egyik utunk során. Már nagyon idegesített, egyszerűen viszketett tőle a bőröm is, s úgy éreztem, menten elpattan egy ér a fejemben.- Mi a jó édes anyádért nem vagy képes kussban lenni? Minek járatod folyamatosan a szádat? Senki nem kíváncsi rád! Én is csak azért dolgozok veled, mert kicseszettül rá vagyok kényszerítve!- ütöttem bele idegességemben egy fába. Nem akartam megütni őt, annyi önkontrollom volt, de valamin le kellett vezessem a feszültséget.

- Tobi sajnálja..- szegte le a fejét, de bennem csak jobban felnyomta a pumpát, s megragadtam kabátja gallérjánál fogva, és nekiálltam rángatni. Hiába volt magasabb nálam, nem érdekelt.

- Szólalj már meg rendesen! Egy faszinak nincs ilyen hangja, vágod? Miért játszod meg magad?!- nem szólt semmit, csupán hallgatott, így idegesen cisszegve löktem meg, s ezzel el is engedtem.- A hangod addig ne halljam, ameddig haza nem érünk..!- néztem rá idegesen, mire bólintott.

Beletelt három napba is, mire mindennel végeztünk és újra rátehettem a házunk kilincsére a kezem. Tobi valóban nem szólalt meg, ami igazság szerint meglepett, de kellemes volt a gondolataimmal lenni ezek a napok alatt.

- Visszaértünk!- kiáltottam el magam mosolyogva, ahogy beértünk, mire mindenki visszaköszönt. Becsoszogtam a közös szobánkba, s levetettem magam az ágyra.- Ah... Teljesen kimerültem..- motyogtam a párnámba. Tobi is leült az ágyára, hallottam, ahogy besüppedt az matrac, majd egy még nem hallott kattanó hang csapta meg a fülem. Kómásan fordítottam el a fejem, s ekkor megpillantottam Tobi valódi arcát. Nem szólaltam meg, csak néztem őt. Néztem, ahogy beletúrt hajába, ahogy felkelt és behúzta a sötétítő függönyt az ablak előtt, majd rásimított hajamra és az ajtó irányába ment.

- Szép álmokat, [Név]-chan.- nem nyávogott, az igazi, mély hangján szólt hozzám. Haloványan elmosolyodtam, majd el is aludtam, miután hallottam kattani a zárat.

~~~

Azóta a nap óta minden megváltozott. Tekintve, hogy a fekete hajú hallgatott rám, s ha kettesben voltunk, igazi hangján beszélt velem, nem játszotta meg magát többet, sőt, még a maszkot sem hordta, ha a szobában csöveztünk.

- Hát te nem alszol?- kérdezett rá, ahogy ledobta a narancs fadarabot az ágyára, mikor észrevette, hogy ég a villany és én is fent voltam még, s épp olvastam egy újonnan beszerzett könyvet.