Anime one shots I. (Befejezett)

(Badboy) Todoroki Shouto x (Badgirl) Reader; Elfolytott álom

Valaki093 kérésére itt is az új rész, remélem tetszik ^^

Sosem szerettem húzni az időt, szóval egyből vágjunk is a közepébe. Alap és köztudott információ rólam, hogy All Might, AKA Toshinori Yagi törvényes és biológiai lánya vagyok. Az anyámmal sosem voltak házasok vagy bármi ilyesmi, így születésem utána 3 évemet még mind a két szülőm társaságában töltöttem, azonban be kellett vallják, hogy én voltam az egyedüli olyan dolog az életükben, ami közös. Szóval 4 évesen már csak az apámmal éltem. Nem panaszkodtam sosem. Nem volt okom igazából rá. Apa törődött velem, szakított időt rám és ha akartam, mehettem anyához is. Azonban ahogy általános iskolába kerültem, minden megváltozott. Ott kezdődött minden. Sok barátom volt, imádtak a gyerekek és a felnőttek is egyaránt, arra viszont később kellett rájöjjek, hogy mindez egyáltalán nem magam miatt van, hanem sokkalta inkább az apám miatt. Csalódtam az emberekben, egyre inkább szigetelődtem el. Apának nem panaszkodtam, nem akartam plusz teher lenni a számára, azonban a beírások és elbeszélgetések az iskola dirijével már jobban árulkodtak a szociális életemről, illetve az emberek távoltartása érdekében felvett magatartásomról. A képességem anyámtól örököltem, ami nem volt nagy kunszt, de azért jól jött az antiszocialítás és a bajkeverés mellé. Ez pedig nem volt más, mint a szigetelő burok. Annyit tesz, hogy kisebb-nagyobb buborékokat tudok létrehozni, amiben bármit, illetőleg bárkit el tudok zárni, esetlegesen lebegtetni is benne. Ennek nagyságát és hatékonyságát pedig csak én szabhatom meg, akár menet közben is. A buborékom színe a hangulatomtól függ, ami nem túl nagy dolog, de azért könnyű belőle kikövetkeztetni, hogy miért hozom létre őket. Ezek a buborékok alapvetően nem nehezek, legalábbis számomra nem. Nekem pillekönnyűnek érződik, míg más megemelni sem tudná. Mindentől elszigetel szinte, ez alatt értem a fényt, levegőt, hangot, tárgyakat. Törhetetlen és szaggathatatlan, vághatatlan, egészen addig, ameddig naponta elegendő vízmennyiséget viszek be a szervezetembe.

Szóval igen ez vagyok én, a háttér történetem és a képességem. Most pedig ugorjunk a történetem fontosabbik részéhez, ami miatt valószínűleg olvastál eddig. Minden a U.A. gimániumában kezdődött. Hős akartam lenni, de nem azért, mert az apám is az volt, hanem mert meg akartam mutatni mindenkinek, hogy bár elég erős kapocs fűz hozzá, nem hasonlíthatják az én lényemet az övéhez, az pedig a másik indok, hogy bár nem igazán szeretem a társaságot, a rendbontást és polgárpukkasztást viszont annál inkbáb, de az elesett és segítségre szoruló embereken mindig is segítettem és mindig fogok is. Nos, igen, a drágalátos U.A... Bekerültem az 1-A osztályába, ahol szeretett hősöm és apám egyik fő antifanja, Shouta volt az osztályfőnököm. Egy ideig még el bírtam viselni a tapadós osztálytársaim és a folyamatos hangzavart, de a második hetemen már egyáltalán nem így állt a helyzet. Szünetekben mindig magam köré húztam a burkom és az egyedüli dolog, amit hagytam, hogy a külvilágból érzékeljek, az a láthatóság volt. Azonban egy nap olyat észleltem, amit sosem...

- [Vezetéknév], neked megvannak azok a szar egyenletek?- jött oda hozzám Todoroki. Iszonyatosan meglepődtem, ugyanis senkit nem hallhatnék, de őt igen.

- Úgy nézek ki?- néztem rá félig felvont szemöldökkel.

- Igazad van, nem éppen.- nevetett fel.- Nem lógjuk el a többi órát?

- Az apám tanít... Mondjuk de, miért is ne? Úgyis kell egy kis dohány szünet.- vontam vállat.- Meg ennék egy kis gyorskaját is.- engedtem le a burkot magam körül, majd bedobtam a tolltartóm és a vázlatfüzetem, amibe órán rajzoltam, a táskámba, majd vállaimra kaptam azt és kislisszoltam a fiúval a nyomomban. Senki nem kérdezett semmit, egyszerűen csak kimentünk.

Ahogy sétáltunk, egyből rá is gyújtottam. Nem nagyon beszéltünk, csak sétáltunk egymás mellett. Ami viszont mindig is idegesített és akkor sem maradt el, az az emberek tekintete volt. Mindig utáltam, hogyha megbámulnak, az mindegy volt milyen okból. De a számomra leggyűlöltebb ok, a külsőm volt. [Hajszín] hajam ugyanis feketére, alján rózsaszínre festettem és jobb oldalamon leborotváltam, szemöldököm bal felét pedig 2 csíkkal ritkítottam meg. A sminkem sem mindennapi és természetes volt, általában szerettem az erős és feltűnő sminket. Így hát azon a napon is igencsak középpontba kerültem, de ami teljesen kicsapta a biztosítékot, az az a momentum volt, mikor valami idétlen csávó utánap fütyült.