Anime one shots I. (Befejezett)

Uta x Reader; Mint az emberek

Happiness003 kérésére, remélem tetszik! 💕💕😘 Mellesleg a "[F/N]" a fiatok nevét jelenti.

- Uta! Uta! Merre vagy? Uta, félek..!

Ordibáltam kétségbeesetten miközben menekültem a galambok elől. Alig bírtam futni, hisz a harc során rendesen kaptam mindenhova, de az életem fontosabb volt, mint hogy a fájdalommal törődjek.

Uta és én már régóta barátok voltunk. Mindig megvédett és segített, bármiben is kellett.

Akkor ő mondta, hogy meneküljek, ő majd fel tarja őket. Azonban a galambok egész hamar ismét a nyomomba eredtek.

Féltem... Nem akartam meghalni, de a felé érzett félelem talán még nagyobb volt. Nem akartam elveszíteni. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy elveszítsem. Igen, szerelmes voltam belé. De ha meghalt sosem tudja meg, és ez csak még jobban fájt.

Alig láttam a könnyeimtől és egyre inkább csak az ő nevét ordibáltam, úgy tűnt sikertelenül.

Előhívtam kaguném és annak segítségével próbáltam nagyobb előnyre szert tenni.

Egyszer csak egy belső hang azt mondta, hogy álljak meg és harcoljak tovább. Hallgattam a hangra. Sarkam a talajba fúrva megálltam és úgy vártam az ellenséget.

- Na elég legyen! Hagyjatok békén!- azzal felnyársaltam az egyiket. Az agyam elborult, csak arra bírtam gondolni, hogy mit tettek a szerelmemmel. Mikor mindegyiket megöltem végignéztem a hullákon. Összerogytam és sírtam.

- Ez nem hoz helyre semmit.. Miért..? Miért vettétek el tőlem őt..? MIÉRT?!- ordítottam el magam a sírástól eltorzult hangon. Rekedtes, fájdalommal teli ordítás volt, mintsem számonkérő kiabálás.

- [Név]-chan! [Név]-chan..? Minden rendben?- guggolt le mellém valaki.

- U-Uta?- pillantottam fel rá könnyes szemekkel. Az akkor még szőke fiú aggódó tekintettel nézett rám.- Te jó ég, élsz!- öleltem át derekát és úgy zokogtam tovább. - Nem bírtam volna ki, ha elveszítelek..- néztem rá, jobb kezem arcára tettem.

- Tudhatnád, hogy nem adom fel olyan könnyen. Pláne ha rólad van szó.- mosolyodott el kissé.

- Tudod.. Beleőrülnék, ha.. ezt nem mondanám el neked, mielőtt... Nem ez a legjobb alkalom erre, de..

- Én is szeretlek.

- Mi?- néztem íriszeibe, miközben az én szemeim kitágultak.

- Jól hallottad, [Név]-chan!- mosolygott rám, mire ismét elkezdtem pityeregni.

- Oh, Uta!

Öleltem át nyakát, boldogan mosolyogva, mire a fiú kuncogva szorított magához.

- Tou-san!- szalad be 5 éves kisfiam Uta műhelyébe. A férfi épp egy rajzon dolgozott, fején egy fejhallgatóval. Mikor meghallotta fia kiabálását, levette füléről és elmosolyodott.

- Milyen volt az óvoda?- kérdezte enyhe mosollyal arcán. [F/N] mosolyogva mászott fel apja ölébe és mesélni kezdte napját, amit Uta figyelmesen végighallgatott. Egy kedves mosollyal arcomon sétáltam én is be a helyiségbe és férjem vállára raktam kezem.

- És pont akkor jött Kaa-san mikor vele játszottam.. El kellett búcsúznom Yuki-chantól..- szipogott a pöttöm.

- De holnap újra láthatod Yuki-chan, Aranyom!- guggoltam le elé és megfogtam apró kezeit. [F/N] arca egyből ismét felragyogott, ami megnyugtatott egy kicsit.